A 93-szoros válogatott, a holland PSV Eindhovenből hazatérő Rácz Zsófia óriási nyeresége lehet a női labdarúgó NB I-ben szereplő Haladás-Viktóriának.

A 29 esztendős, győri születésű Rácz Zsófia 2006 és 2012 között futballozott a Viktóriá­ban, egyszeres bajnokként és háromszoros Magyar Kupa-­győztesként távozott a német másodosztályú FC Lübars együtteséhez. Három évig erősítette a lübarsiakat, aztán 2016 nyarán a német első osztályú Duisburghoz szerződött. Egy évvel ezelőtt csapatot és országot váltott, a holland első ligás PSV Eindhoven játékosa lett. Idén nyáron hazatért, egy plusz egy évre a Haladás-Viktóriához írt alá.

– Még 2012-ben azzal köszöntem el a Viktória elnökétől, Barczi Csabától, hogy ha egyszer hazaigazolok, csakis Szombathelyre jövök vissza – mondta a 93-szoros válogatott Rácz Zsófia. – Nos, most itt vagyok. Ami a külföldi karrieremet illeti, a Lübars a Hertha BSC női csapata; a másodosztályban szerepeltünk, az utolsó évben bajnokságot nyertünk, és ekkor már én voltam a gárda csapatkapitánya. Aztán egyszer a Duisburg ellen játszottunk bajnokit, amikor az ellenfél sokszoros német válogatott támadójának, Inka Gringsnek megtetszett a játékom és megkérdezte, lenne-e kedvem hozzájuk igazolni. Természetesen volt, mindig is arról álmodtam, hogy a Bundesligában szerepeljek. A következő bajnokságban 22 bajnokin játszottam, közel 2000 percet töltöttem a pályán – a második legtöbbet a csapatból. A nyolcadik helyen végeztünk, ám távozott a szakmai stáb, én pedig úgy éreztem, ideje kipróbálni magam új környezetben, új bajnokságban. Így kerültem egy évre Eindhovenbe. A bajnokságban csak az ötödik helyen zártunk, mindent a Holland Kupára tettünk fel. Sikerült is bejutnunk a fináléba, de a döntőben kikaptunk. A holland bajnokság erős, a játékosok taktikailag nem annyira érettek, mint a németek, viszont technikásabbak. Noha maradhattam volna Eindhovenben és olasz ajánlataim is voltak, elég volt hat év külföldön. Hiányzott a családom, szerettem volna folytatni tanulmányaimat és edzőként is továbbképezni magam – haza akartam jönni. A Viktóriával hamar megegyeztünk, s nem érkeztem idegen helyre: anno Tóth Alexandrával és Tálosi Szabinával együtt futballoztam, és mivel akkor edzősködtem is, Kiss Zsófia és Kopcsándi Vivien a játékosom volt. Mindenki kedvesen fogadott, nagyon jó csapatba kerültem, a vezetők is rendesek, Simon Attilában pedig egy korrekt trénert ismertem meg. Vagyis jól érzem magam. Ami a céljaimat illeti, szeretnék vezére lenni a csapatnak, amellyel jó lenne a döntőbe jutni.

A támadó középpályás egy plusz egy évre írt alá. Kérdés: végleg lemondott-e a légióskodásról?
– Jelen állás szerint igen – szögezte le Rácz – mindenhol jó, de a legjobb otthon