A Szombathelyi Haladás 108-szoros válogatottsági rekorder kapusa, Király Gábor saját honlapján értékelte a 2018-as évet.

- Az 50. felkészülésed kezdted meg egy éve januárban, azóta sok minden történt a Haladás háza táján. Miként foglalnád össze?

Szezon közben kerültünk vissza a stadionba - mondta a kiralygabor.eu oldalon Király Gábor. -  Egy olyan tavaszt produkáltunk, ahol voltak hullámhegyek és völgyek. Az utolsó forduló izgalmasra sikeredett, hisz öt kieső jelölt is volt. Nekünk így a Mezőkövesd elleni lett a szezon legfontosabb meccse, szerencsére a győzelem NBI-es tagságot ért, sőt a nyolcadig helyen zárt végül a csapat. Mivel élő szerződésem van, amely 2019 nyaráig szól, nem volt kérdés, hogy elkezdem az 51. felkészülésemet is a Haladással. Nyáron nagyon kicserélődött a keret, olyan játékosok mentek el mint Stef Wils, Myke Ramos, David Williams. Jöttek új labdarúgók, mennyiségben többen vagyunk mint tavaly, de minőségben nem tudtuk meghaladni az előző szezont.

- Lehet a minőséget valamivel pótolni?

Hosszútávon nem igazán. Minőség és minőség között sok különbség van. Ez hosszútávon meghatározza az eredményességet. Rövid idő alatt lehet sikert elérni, például egy egy meccsen lehet győzni, de hosszú távon nem működik. Németországban is megéltem, hogy gyengült a keret az eredmények sem jöttek, igaz akadt olyan is, hogy egy gyengébb kerettel is jó sorozatot, valamiféle csoda folytán nem várt periódust produkáltunk, de hosszútávon nem hoz eredményt.

- Leginkább az volt szembetűnő most ősszel, hogy az a védelem, aminek a tengelyét Stef Wils adta és ami stabilitást jelentett tavaly a csapatnak, idén sokszor átjáróház volt. Ezt hogy éli meg egy kapus belülről?

Eleve több gólt kaptunk, sokszor mi magunk hoztuk helyzetbe az ellenfelet. Egy kapusnak az a feladata, hogy szervezze a védelmet. De vannak olyan szituációk, amikbe már egy kapus nem tud beleszólni, mert NBI-es szinten egy játékosnak tudnia kell. Olvasni kell a játékot, nincs idő rövidzárlatra, hirtelen döntések vannak. Például ha jön kapura egy lövés, mikor lendít a támadó a védőnek úgy kell helyezkednie, hogy a kapu jobb vagy a bal oldalát fedezi, így dolgozik össze a kapussal. De ha beáll a játékos a lövéssel szemben, akkor a kapus már nem látja a labdát, nem látja az irányt, nem tud a helyes oldalra elmozdulni. Sok megpattanó lövés is volt, ami azt jelenti nem voltunk elég közel az ellenfélhez, mert a labda útjába nem értünk bele. Alaphibákat vétettünk, sok technikai hibánk volt. Másrészt kevés gólt lőttünk, kevés helyzetet alakítottunk ki, amiből gólt lehetett volna lőni. Vagy a kihagyott tizenegyesek , hatból csak hármat értékesítettünk, ebből kettőt 0:0-ás állásnál szalasztottunk el. A mi helyzetünkben ez nem megengedhető. Azt gondolom még mindig, annak ellenére, hogy most a tabella nem ezt mutatja, hogy a Haladásnak egy erős középcsapatnak kell lennie, de ahhoz ennél több kell.

- A sikertelenségre érkezett válaszként az edzőváltás, posztokon cserélődtek játékosok, de ez sem segített a csapat helyzetén. Most, amikor a téli szünetben az utolsó, kieső helyen áll és ránézésre sem lehet kisajtolni többet a jelenlegi csapatból szerinted mivel maradhat bent a Haladás az NBI-ben?

Mindenki győzni akar, mindenki jót akar a Haladásnak, aki benne van. De akarva akaratlanul is alakítunk ki olyan helyzeteket, amivel magunkat büntetjük. Most már több hiba nem fér bele. Tavasszal 15 mérkőzésünk lesz, összesen lehet szerezni 45 pontot. Én azt mondom, ha legalább harminckét pontot szerzünk az eddigi kilenchez, akkor nagy esélyünk van az NBI-es tagságra.

- Hogy érhető el ez a legalább tíz győzelem?

Ez nem feltétlenül csak a játékosok feladata. Hiszen lehetett látni, ez a játékoskeret mire képes. Vissza kell menni a kályhához, vissza kell menni azokhoz a gondolatokhoz, amik például két három évvel ezelőtt meghatározták a csapatot. Nyilván azokat a játékosokat, akik elmentek már nem lehet visszahozni, de lehet még egy ütőképes csapatot alkotni. Már minden poszton volt változás ebben a szezonban, sőt játszott jobbhátvéd a baloldali futópozícióban is, Michal Hipp és Horváth Ferenc is próbáltak változtatni, de sajnos nem sok sikerrel. Az idő megy, 15 döntő áll előttünk, úgy kell felfognunk minden mérkőzést. 95'-ben már véghezvittük a Haladással az NBII-ből az NBI-be való feljutást lehetetlennek tűnő helyzetből. Egyszer már megcsináltuk, miért ne lehetne még egyszer. Ehhez nem mindegy milyen változások lesznek, nyugodtnak és céltudatosnak kell lenni és határozottnak. Nekünk játékosoknak meg kell dolgoznunk a szerencséért, még keményebben edzeni, hogy a tizenegyeseket berúgjuk, sok helyzetet tudjunk kialakítani azokból gólokat szerezzünk és stabilabban védekezzünk.

- A szurkoló természetét nem kell neked bemutatni. Isteníti a játékost, ha megy a csapatnak és keményen oda mondd, ha nem megy úgy. Most téged sem kíméltek a szurkolók, ezt úgy kezelted mint eddig vagy épp az itthoni környezet miatt jobban fájt?

Én is frusztrált vagyok akárcsak a szurkolók, hiszen nem sikeres a csapat. A szurkoló szórakozni jön ki a stadionba, nem azért, hogy idegeskedjen. Nekünk az a dolgunk, hogy örömet okozzunk neki, de ez az utóbbi időben nem nagyon sikerült. Ez normális reakció, a sport velejárója, aki ezt nem érti, az ne menjen sportolónak.

- Igen, de mondhatnánk azt is, hogy téged különösen kiemeltek a csapatból már csak az ismertség okán is. Ez igaz arra is, ha jó történik, de most akkor vettek elő, amikor nem ment.   

Pozitív élményeket hoztam eddig, most mást éreztek. Kiemelnek karaktereket, akiket ismernek, akiktől várják azt a pozitív élményt, amit eddig megkaptak. De ez egy csapatjáték és annál jobb egy csapatnak, minél több ilyen karakter játékosa van. 11 játékosból minimum 8 játékos kell, hogy hozza a top formáját ahhoz, hogy a csapatjáték működjön, ha csak fele fele van, az már kevés. Így kell szemlélni, rendszerben.

Kapusedzői poszton is változás volt a Haladásnál Jakab Csaba helyett Borsos Vilmos érkezett. Ezt miként élte meg a kapusteam?

Amit biztosan megtanultam a pályafutásom alatt, az a változásokhoz való alkalmazkodás. Minél több szituációval és emberrel találkozol, annál jobban tudsz reagálni az eseményekre. A 26 év alatt rengeteg új helyzet jött az életembe és azt tudom, miként kell ezekhez viszonyulni. Hiszen a döntéseket a vezetők hozzák meg, nekem mint labdarúgónak az a feladatom, hogy a mindenkori játékostársaimhoz, edzőimhez csapatstílushoz alkalmazkodjam.

- Kapus szempontból sem volt túl jó ez a szezon, hiszen Ti kaptátok a legtöbb gólt az NBI-ben. Át szoktátok beszélni Rózsa Danival vagy Gyurján Marcival a mérkőzés szituációkat?

Mindig tudjuk mit hibáztunk. Elég önkritikusak vagyunk mindnyájan. De van olyan, hogy egy egy szituációt átbeszélünk, jó döntés volt-e vagy sem. Egy irányba gondolkodunk, egymást segítjük edzéseken is. Azt már bebizonyítottuk az elmúlt években, hogy jól tudunk együtt dolgozni. Volt 2016-ban több hónapos sérülésem, amikor a Dani és a Marci védett, akkor is meg volt a harmónia. Most valahogy nem megy mérkőzéseken, többet kell dolgozni, hogy újra visszatérjünk arra az útra. 

- Aki ismer téged az tudja, hiszen oly sokszor elmondtad, hogy neked mindened a Haladás ez az érzés alakult-e benned bármilyen módon az elmúlt 3-4 évben?

Nem. Nekem az volt a célom, hogy hazatérve még tudjak védeni a Haladásban, részese lehessek újra 18 év után a közegnek. Azóta 100 mérkőzést is sikerült védenem, sőt a fiam nem egyszer volt labdaszedő, a kapu mögött állt például, amikor a visszatérésem után először fogtam tizenegyest. Ezek olyan pillanatok számomra, amik felbecsülhetetlenek. Az érzések, azok nem változtak.

- Lassan 900 profi meccsel a hátad mögött mondjuk egy hazai meccs előtt ugyanúgy megfog még a közeg?

Azért gyakorolunk egész héten, hogy mérkőzésre felkészüljünk. Az az ünnep . Én ugyanúgy odafigyelek az étkezésre, a pihenésre, a rituáléim is ugyanazok. Ezt nem lehet másként csinálni lehet az az első, az 500. vagy épp a 900. profi mérkőzésem. Esetleg a tapasztalat, ami rám rakódott az évek alatt az többet segít, ezért egy egy szituációban nyugodt tudok maradni, nem izgulok annyira.

- Higgadtabban viseled azt is, ha egy csapattársad nem tesz meg mindet a Haladás sikeréért?

Igyekszünk tudatosítani az öltözőben a hagyományokat, a tradíciót, hogy itt vannak nézők, ha jól megy a csapatnak akár telt ház is. Ez egy lokálpatrióta város és sokan ezzel nincsenek tisztában, mire ráébrednek néha már késő. Ez Szombathelynek egy kicsit a sajátossága, hogy itt a városért a megyéért játszik a labdarúgó, aki ezt későn méri fel, ott nehézségek adódhatnak. Én megéltem ezt már mikor nem itthon játszottam, milyen bekapcsolódni egy klub életébe, igyekeztem minden információt megtudni az adott egyesületről, mert identitás nélkül nem lehet focizni. Most is külső segítséget lehet adni, a hangulatot képekkel videókkal megmutatni, történetekkel érzékeltetni, de az mindig az adott személy személyiségétől függ, mennyire befogadó.

- Alapításának 100. évét ünnepli a Haladás 2019-ben. Ez is adhat egy nagy érzelmi löketet...

Szerencsés vagyok mert részese lehettem a Crystal Palace 100. a Burnley 125. és az 1860 München 150. évfordulós szezonjának. Láttam belülről hogy készültek a klubok, miként motiválták a játékosokat, a szurkolókat, hogyan öltöztették fel az évfordulós évet, szervezték meg az egész szezont. Milyen plusz munkákat tettek bele a dolgozók, hogy ezt méltóképpen ünnepeljék. Beleborzongok még most is, ha visszagondolok ezekre a pillanatokra, jó egy ilyen részesének lenni.

- Két hét pihenés az év végén és kezdődik az 52. felkészülésed január elején. Elképzelhető, hogy ez lesz az utolsó felkészülésed, de az biztos, hogy nem lesz egy megúszós alapozás...

Az biztos, hogy nem. Szeretem a kihívásokat, szeretem a kemény munkát, szeretek hidegben, fagyban edzeni. Mert így tudom feszegetni a határokat. Ez egy nagyon kemény kihívás, ami előtt a csapat áll. Nem lehetetlen küldetés, de biztos hogy nagyon nehéz lesz. Mindenkinek be kell állni a sorba, mert itt egyedül a klub számít, semmi más.