A Szombathelyen nevelkedett futballista a Szeged és a Győr ajánlatát is visszautasította.
A 29 esztendős szombathelyi születésű Devecseri Szilárd a Haladásban nevelkedett, a megyeszékhelyen lett profi futballista, majd 2015 nyarán Mezőkövesdre igazolt – ám egy év múlva visszatért Szombathelyre. Másfél évig zöld-fehérben futballozott, majd 2018 februárjában Zalaegerszegre igazolt. Ősszel nyolc bajnokin lépett pályára, ennek egyik oka, hogy két kiállítása miatt több meccset kihagyott. Devecseri közös megegyezéssel felbontotta nyárig érvényes szerződését és fél plusz két évre a Haladáshoz igazolt. A belső védő eddig 101 NB I-es mérkőzésen két gólt szerzett, háromszor szerepelt a válogatottban.
– Amikor kiderült, hogy Zalaegerszegen tavasszal vélhetően kevesebb lehetőséget kapok, felhívtam a Haladásnál dolgozó Szekér Istvánt – vele régóta jóban vagyok – mondta Devecseri Szilárd. – Érdeklődtem, mi a helyzet a klubnál, megnyugtatott, hogy tavasszal rendben lesznek az anyagiak, és ha sikerül komoly befektetőt találni, a következő bajnokságban komolyabb célokért küzdhet a Hali. Ez nekem elég volt. Az is szerepet játszott a döntésemben, hogy a családomat nem akartam egy újabb költözésnek kitenni. Így köszönettel nemet mondtam a Szeged ajánlatára. Amikor az interneten megjelent a hír, hogy szabadon igazolható vagyok, megkeresett a Győr is, de mivel akkor már szavamat adtam a Haladásnak, nem változtattam meg a döntésemet. Furcsa, de jó érzés volt ismét Szombathelyen edzeni – örömmel fogadtak a srácok, bár azt láttam, hogy nem túl jó a hangulat a csapatnál. Eddig is figyelemmel követtem a Haladás szereplését, mostantól pedig segíteni akarok a csapatnak. A cél a bentmaradás, egy Haladásnak minimum az NB II-ben, de inkább az NB I-ben a helye.
Devecseri az Illés Akadémia konditermében kezdte a keddi napot
Devecseri szerződtetését nem minden Haladás-szurkoló fogadta örömmel. A játékos a ZTE csapatkapitányaként a 4-0-ra megnyert kaposvári bajnoki után a szurkolóktól kapott megafonnal a kezében vezényelte a vasi drukkerek ősi ellenségének számító kék-fehér tábort.
– A ZTE-nél az a szokás, hogy győztes meccs után a csapatkapitány kapja meg a megafont – mondta Devecseri. – Mivel én voltam a kapitány, rám várt a feladat – ilyen egyszerű a történet. Másrészt bennem volt még a győzelem és a gólom okozta öröm, így nem is gondolkodtam, tettem, amit egy kapitánynak tennie kell. Sokan elfelejtik, elsősorban nem szurkoló, játékos vagyok – azért a csapatért küzdök, ahol játszom.