Hét pontra a feljutó helytől, a 6. pozícióban várja a január 31-i tavaszi rajtot a Szombathelyi Haladás.

Bő egy esztendővel ezelőtt, a 2019/20-as másodosztályú bajnokságban 21 forduló után a Haladás 20 ponttal a kiesést jelentő, 18. helyen állt. Aztán december végén Mátyus János vette át a szakmai munka irányítását – egy évvel később, a 2020/21-es bajnokságban 21 kört követően 33 ponttal a 6. a zöld-fehér csapat, mindössze hét pontra a feljutást jelentő 2. helytől. A szombathelyi csapat immáron valamennyi, például nála jóval nagyobb költségvetésből gazdálkodó együttesnek is méltó ellenfele – a milliárdos büdzsével bíró Vasast idegenben lefocizta és legyőzhette volna és a hazai, Debreceni VSC elleni bajnokin is a vasiak domináltak – simán nyerhettek volna. A zöld-fehéreknek különösen a csapatvédekezése javult fel a korábbiakhoz képest, holtversenyben a harmadik legkevesebb (20) gólt kapták a mezőnyben. A szurkolók is vevők Ráczék futballjára, amíg a koronavírus engedte, rendre többezer néző látogatott ki a Rohonci útra, az egyik legmagasabb átlagnézőszám a Haladásé az NB II-ben.

- Három időszakra osztanám az elmúlt egy évemet – mondta Mátyus János, a Haladás vezetőedzője. – Az első a tavaszi szezon volt, amikor villámgyorsan tüzet kellett oltanom, az volt a feladatom, hogy az NB II-ben tartsam a Haladást. Nem volt idő taktikai variációk begyakorlására, valamennyi meccs egy kisdöntővel ért fel. Nagyon mélyről indultunk, utolsó előttiek voltunk a tabellán, végül sikerült teljesíteni a kitűzött cél. Ez azonban ma már csupán történelem. A második időszak a nyártól datálódik, remekül sikerül a felkészülésünk, ekkor már volt időnk a taktikát begyakorolni, két-három játékrendszert is sikerült elsajátítani a fiúkkal – ezeket meccs közben is tudtuk váltogatni. Néhány játékos távozott, de néhányat igazoltunk is. Nagyszerű formában vártuk a rajtot, jól is sikerült az első meccs, 5-1-re nyertünk Siófokon. Tavaszhoz képest játékban és eredményességben is előreléptünk, stabil középcsapat lett a Haladás. A harmadik időszak onnantól kezdődött, amikor csapatunkat is elérte a koronavírus. Hétről-hétre dőltek ki a játékosok, de az első két periódushoz hasonlóan erre is büszke vagyok, hiszen remekül helytálltunk. Amit anno székfoglalómban ígértem, teljesítettem: harcosan futballozunk és senkitől sem tartunk. A legemlékezetesebb meccsem? Emocionálisan a korábban már említett siófoki 5-1-es sikerünk: kánikula, Balaton-part, többszáz Hali-szurkoló, óriási élmény volt az az augusztusi este. Szakmailag az év eleji, Budapest Honvéd elleni Magyar Kupa-csata. Idegenben ugyan 1-0-ra kikaptunk, de a játékkal ott is elégedett lehettem. A visszavágón pedig hosszabbításban 2-1-re nyertünk és bár kiestünk, remekül futballoztunk, ott talált egymásra a szakmai stáb és a csapat. Emellett az őszi utolsó hazai, Siófok (2-0) elleni meccs is nagy eredménynek számít, a járvány miatt mindössze 12-13 játékossal a keretben, nem pánikolva, harcosan futballozva győztünk. A leggyengébb meccsünk, a Budaörs elleni 4-0-s vereségünk volt, ki lehet kapni, de nem úgy, olyan hozzáállással, ahogy tettük. Az akkor produkció nem is maradt retorzió nélkül. Habár csak 20 gólt kaptunk, korábbi védőként a védekezéssel szerintem soha nem leszek elégedett. Elöl pedig gyakran nem boldogultunk a felállt védelem ellen és a befejezéseknél is van mit javítanunk. Van tehát hová fejlődnünk. És talán a legfontosabb: addig nem lehetek elégedett, amíg a Haladás nem lesz újra első osztályú! Viszont be kell látni, jelen pillanatban sajnos nincs realitása az NB I-nek. Bár nem dúskálunk az anyagiakban, a klubtól a nehézségek dacára is minden juttatásunkat időben megkaptunk. Egyénileg senkit sem szeretnék kiemelni, nyilván voltak remek teljesítmények, de csapatként nyerünk és csapatként veszítünk. Viszont a szurkolókat szeretném külön megemlíteni, amíg ott lehettek a meccseken buzdításukkal a csapat 12. játékosai voltak.

                                       Mátyus János elégedett lehet a Hali őszi szereplésével

A Haladásnak ősszel több olyan meccse volt, amelyiken saját magát okolhatta, hogy kikapott vagy be kellett érnie a döntetlennel. Ilyen volt a Gyirmót (1-2), a Vasas (2-2), a Kaposvár (0-0), a Soroksár (1-2), a Dorog (1-2), az ETO FC Győr (1-1) elleni bajnokija. Ez alaphangon is minimum tíz elajándékozott pont. Ha ez zsebben lenne, a vasi csapat a 2. feljutó helyen telelne a tabellán.

- Úgy gondolom, nem azért veszítettünk pontokat, mert sokszor nem volt szerencsénk, hanem mert az adott meccsen annyit érdemeltünk – vélekedett Mátyus János. – Összességében ugyanis a futball igazságos játék, ezt be kell látnunk. Ami a folytatást illeti, a játékosok december 23-án már elkezdték az egyéni edzéseket, közösen január 4-én találkozunk először. Vélhetően lesz változás a játékoskeretben, egy belső védőt és egy klasszikus befejező csatárt szeretnék igazolni.