Csapatunk egyszeres magyar válogatott futballistájával, Bosnjak Predraggal a közelmúltban a szabadkai Hét Nap készített hosszabb interjút.

Pályafutását Palicson kezdte, tizenhat évesen a Spartacus felnőttcsapatával edzett, majd a Bácska 1901, a Veternik, a Novi Sad, az OFK Kikinda és a nagybecskereki Proleter felnőttcsapatában rúgta a bőrt. 2009-ben a Nyíregyházához igazolták, ahonnan a Veszprémbe, a Haladásba és a Ferencvárosba vezetett az útja. A budapesti zöld-fehérekkel elért magyar kupagyőzelem és a bajnoki 2. hely után — egy apró, nyíregyházi kitérővel —, 2015-ben újra visszatért Szombathelyre. A magyar válogatottban 2014. június 4-én az Albánia elleni, 1:0-ra megnyert barátságos mérkőzésen mutatkozott be. A 2016. évi Eb-selejtezőkön a keretben szerepelt, a norvégok elleni győztes pótselejtező mindkét mérkőzésén a válogatott kispadján ült. 2018-ban Georges Leekens akkori szövetségi kapitány a Fehéroroszország és Ausztrália elleni mérkőzéseken számított volna rá, ám egy kisebb autóbaleset következtében a kapitány elővigyázatossági okokból e két mérkőzésen mégsem küldte pályára. Ő Predrag Bošnjak, a Szombathelyi Haladás hátvédje.

- Édesapám a Spartacusban és a Pristinában is játszott, én pedig négy-öt évesen mentem vele nézni az edzést. A palicsi általános iskolában az udvaron fociztunk, osztályok közötti bajnokságot rendeztünk, amikor a Palics akkori utánpótlásedzője, Ábrahám bácsi felfigyelt ránk. Az első edzésem egy csütörtöki nap, délután 4 órakor kezdődött, ahova elkerékpároztunk a barátaimmal. A palicsi labdarúgó-iskolában is eltöltöttem néhány évet, majd néhány játékossal együtt engem is áthívtak a Spartacus csapatába. Az utánpótlás-együttesben játszottam, de a felnőttek között edzettem, és bajnoki mérkőzéseken a kispadon ültem. A Kék Galambok kölcsönadott a harmadosztályban szereplő szabadkai Bácskába, ott négy évet töltöttem, a legjobb eredményem pedig a 3. hely megszerzése volt. Ekkor kezdődött a profibb pályafutásom — mondta Bošnjak a hetnap című újságnak.

Újvidéken tanult tovább, és az akkori II. ligás Veternikben folytatta karrierjét. Két év elteltével a szintén II. ligás Novi Sad ügyvezetője és sportigazgatója, Miodrag Morača invitálására a kanárikhoz szerződött, ahol Momo Raičević kezei alatt fejlődött tovább. Bošnjak addig a bal szélen, néha a középpályán játszott, a kanárik edzője azonban a balhátvéd posztján képzelte el a fiatal labdarúgót.

- A Rad elleni mérkőzés előtt szólt az edző, hogy a balhátvéd szerepében számít rám. Egy kicsit morogtam, nagyon nem tetszett a döntés, és nem értettem, miért nem maradhatok a korábbi helyemen, ahol több gólt is lőttem. Nagyon jó meccset játszottam le új helyemen, 2:0-ra legyőztük a belgrádi csapatot, melyet akkor Marko Nikolić, a Videoton későbbi edzője vezetett. A mérkőzés után felhívott az edzőm, és gratulált a kiváló teljesítményemhez. Találkozásaink alkalmával mindig emlegeti, hogy nem örültem az új posztnak, de erről a helyről kerültem be a magyar válogatottba, és egész pályafutásom során ezen a helyen maradtam. Fordulópont volt a karrieremben, hogy a bal szélről a balhátvéd posztjára kerültem — emlékszik vissza.

                                          Pedro a Hali alapembere, a szurkolók egyik kedvence

Két és fél év elteltével az OFK Kikindához ment, melyet akkoriban Mladen Krstajić, a szerb válogatott korábbi szövetségi kapitánya, a TSC jelenlegi vezetőedzője vett át. Az I. Ligába jutás nem sikerült, ekkor a nagybecskereki Proleterbe igazolták. A bánáti csapat a Partizan együttesével találkozott a kupa nyolcaddöntőjében, amikor a nyíregyházi klubvezetők meglátták határozott játékát, és próbajáték nélkül szerződtették. Első mérkőzésén, a Vasas elleni Ligakupa találkozón a három gólból két gólpasszal vette ki részét, és azonnal megmutatta, hogy szerződtetése jó lépésnek bizonyult.

- Magyarul mindent értettem, de beszélni keveset tudtam. Andorka Péterrel, aki később a Haliban is csapattársam volt, sokat jártunk kávézni, és tőle kérdezősködtem, hogyan kell például kávét rendelni magyarul. Néhány hónap elteltével elkezdtem magyarul beszélni, egyáltalán nem féltem attól, hogy hibázni fogok. A szabolcsi csapattal az őszi szezont megnyertük az NB II.-ben, nyolcpontos előnyt szereztünk a Diósgyőrrel szemben. Ekkor azonban egyik támogatónk már nem tudott annyit segíteni, mint korábban, így végül a 3. helyen zártuk az idényt, és nem jutottunk fel az első osztályba. A következő idény elején Nyíregyházán közölték velünk, hogy nincs könnyű helyzetben a klub. Az MTK korábbi játékosának, Mićo Smiljanićnak a segítségével a szuperligás ambíciókat kitűző šabaci Mačvához kerültem, ahol a Videoton korábbi focistája, Dejan Vilotić látta el a pályaedzői teendőket. Délután 5 órakor kellett volna aláírnom a szerződést, ám megszólalt a telefonom, és előbb egy kaposvári barátom szólt, majd Vágó Attila is megkért, menjek el hozzá Veszprémbe, számít rám a csapatban. A šabaciak megértették, hogy pályafutásom szempontjából előnyösebb, ha külföldre szerződöm, és másnap délután már a bakonyi városban edzettem. A bérem mellett kaptam prémiumot is, a lakást és a rezsit sem kellett fizetnem, valamint napi két étkezés is járt. Másfél, nagyon szép évet töltöttem Veszprémben, a csapattal a másodosztályban a 3. helyen végeztünk. A Haladásból Artner Tamás akkori vezetőedző hívott fel, és közölte velem, éppen egy ilyen játékosra van szüksége. A Haliban együtt játszhattam Guzmics Ricsivel, Halmosi Petivel, Tóth Petivel, Devecserivel, Radó Andrissal, Németh Márióval, Ugrai Rolival, Iszlai Bencével, Fehér Zolival… Ha 2013-ban legyőztük volna a Ferencvárost, akkor a bronzérem a miénk lett volna, viszont kikaptunk 1:0-ra. A 2014/15-ös idényben a Fradival megnyertük a magyar kupát, a bajnokságban 2.-ak lettünk, majd 2015-ben visszamentem Szombathelyre, ott Mészöly Géza irányította a csapat munkáját. Az első két évben 4.-ek voltunk az NB I.-ben, nem sok hiányzott a 3. helyhez. Természetesen voltak nehéz pillanatok is. 2017-ben a cseh Michal Hipp vezetésével a bennmaradásért vívott harcban vezetésről kaptunk ki Balmazújvárosban, az utolsó három fordulóban pedig a Ferencváros, a Puskás Akadémia és a Videoton várt ránk. A Balmaz elleni meccs után bementünk az öltözőbe, és mondtam a srácoknak, fel a fejjel, akármilyen nehéz is a sorsolásunk, megcsináljuk, és nem esünk ki! A Fradit 2:1-re, a Puskást idegenben 3:1-re, a Videotont pedig itthon 1:0-ra vertük, és a ligában maradtunk. Kevesen hittek bennünk, de megcsináltuk! — mesélte.

Az elmúlt idényt az NB II. 11. helyén zárta a Hali, ami valamelyest elmaradt a kitűzött céltól, a tabella felsőházába való kerüléstől. A helyezéssel Predrag sem elégedett. Németh Szabolcs személyében új vezetőedző érkezett Szombathelyre, akit Predrag ismer, de még sosem dolgoztak együtt. A csapat céljairól érdeklődve nem tudott pontos információkat közölni, hiszen a felkészülést beszélgetésünk után néhány nappal, június 14-én kezdték. A Haladásnak nem az NB II.-ben lenne a helye, a múlt, a város, a szurkolók mindenképp NB I.-es csapatot érdemelnének. Predragot még egyéves szerződés köti a Halihoz, mely idő alatt továbbra is a legjobb teljesítményét szeretné nyújtani, így segítve szeretett csapatát a célok elérésében